Horthy Miklós (1868-1957) egy magyar admirális és államférfi volt, aki 1920 és 1944 között a Magyar Királyság kormányzójaként tevékenykedett. A két háború közötti időszakban valamint a II. világháború javarészében nagyon fontos, ugyanakkor ellentmondásos szerepet töltött be Magyarország kül- és belügyeiben.
A karrierjét az Osztrák-Magyar haditengerészetnél kezdte 1882-ben, fokozatosan lépkedve felfele a ranglétrán előbb altengernagy, majd főparancsnok lett 1918-ban. Az Osztrák-Magyar Monarchia első világhaborús (1914-1918) veresége után a Horthy vezette Nemzeti Hadsereg felvette a harcot a Magyar Tanácsköztársasággal, mely konfliktus végén Horthy az újraalapított Magyar Királyság kormányzója lett 1920-ban.
Az 1930-s évek végén Horthy konzervatív kormánya egyre inkább a Náci Németországhoz közeledett, így aláírta a Háromhatalmi egyezményt 1940 novemberében és részt vett az 1941-s Szovjetunió elleni támadásban is. 1944-ben Horthyt egy nácik által támogatott puccs eltávolította a hatalomtól, miután az megpróbált fegyverszünetet kötni a Szövetségesekkel. A Szövetségesek fogságából végül 1945 decemberében szabadult és hátralevő életét számüzetésben töltötte Portugáliában az 1957 február 9-n bekövetkezett haláláig.
Horthy megítélése a mostani időkben is egy kényes téma a tekintélyelvű uralma, a Náci Németországgal kötött szövetsége és a Holokausztban való vitatott részvétele miatt.
Korai Karrier
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós 1868 június 18-n, Kenderesen született, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén, Horthy István és Halassy Paula gyermekeként. A Horthy család 1653-ban nemesi rangot szerzett, így a tulajodukban volt egy 1500 holdas birtok és jó kapcsolatot ápoltak a Magyar Főrendiházzal. Horthy családjának a pénzügyi státusza megengedte, hogy Miklós egy kiterjedt és átfogó nevelést kapjon, így lehetősége volt irodalmat, régi klasszikusokat tanulni, valamint elsajátította a német, francia, angol később pedig az olasz és horvát nyelveket is. 14 évesen Horthy beiratkozott a Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára Fiuméban és számos misszióban vett részt a Földközi tenger szerte, mielőtt tisztté léptették volna elő. Amikor 1892-ben lediplomázott, Horthy meghívást kapott egy világ körüli tengeri útra melynek során meglátogatta Indiát, Ausztráliát, Thaiföldet, Indonéziát és Csendes-Óceán szigetvilágát.
Miután rövid ideig tolmácsként dolgozott a bécsi közös parlamenti felülvizsgálaton, Horthy megismerte és feleségül vette Jószáshelyi Purgly Magdolnát (1881-1959) 1901-ben. Négy közös gyermekük volt: Magdolna (1902-1918), Paulette (1903-1940), István (1904-1942) és ifj. Miklós (1907-1993). Horthy ifj. Miklós kivételével mindegyik gyerekénél tovább élt.
Miután 1908-ban előléptették a Taurus kapitányáva, Horthy egy diplomáciai misszióra lett kiküldve az Oszmán Birodalomba, ahol szemtanúja volt a Fiatal Törökök Forradalmának. Horthy az osztrák nagykövet kimentésével lett megbízva, mely akciót sikeresen véghez is vitt. Az ilyen és hasonló akcióktól lenyűgözve, Horthyt 1911-ben az Osztrák-Magyar Császár, Ferenc József szárnysegédévé léptették elő. Ebben a pozícióban Horthy nagy tiszeletre és csodálatra tett szert a császár szemében. Egy fontos tengeri tanácsadója lett a monarchiának, naponta bírósági ügyeket ellenőrzött és még a festészetbe is belekezdett.
Tengeri karrier az első világháborúban
Az első világháború 1914 július 28-i kitörése után Horthy át lett helyezve a bécsi császári pozíciójából az Osztrák-Magyar tengeri bázisra Pulában. Az ő parancsoksága alá helyezték a pre-dreadnought SMS Habsburg-ot és az SMS Novara modern gyorscirkálót. A Novara kapitányaként Horthy a bátorsága során szerzett elismerést, mely a számos, Adriai tengeren elért sikeres miszzióinak köszönhető. Ez magába foglalta az olasz partokon való rajtaütéseket, számos ellenséges hadihajó elsüllyesztését valamint német tengeralattjárók kíséretét, amiért megkapta a Vaskereszt kitüntetést.
Horthy legnagyobb katonai sikere azonban a harmadik otrantói csatában elért győzelme volt - a legnagyobb tengeri összecsapás a háború ideje alatt az Adriai tengeren. Egy brit, francia és olasz hajókból összeállt flottával szemben Horthy győzelemre vezette a kisebb méretű osztrák-magyar flottát és emellett több, mint egy tucat ellenséges hajót is elsüllyesztett. A csata utolsó pillanataiban egy közeli robbanás megsebesítette Horthyt, aki így hordágyról volt kénytelen parancsokat osztogatni, míg el nem ájult. Ez a sérülés maradandó halláskárosodást okozott neki a hátralevő életére.
1918 márciusában Horthy Miklóst a Császári Tengerészet admirálisává és főparancsnokává nevezte ki az új Osztrák-Magyar uralkodó, I. Károly (mint Osztrák Császár) és IV. Károly (mint Magyar Király). Kinevezése után nem sokkal Horthy megkísérelte áttörni az Antant blokádot Ausztria körül valamint létfontosságú hajózási útvonalakra támadott előkészítve egy újabb csatát az otrantói szorosnál, ezúttal azonban nagyobb hadihajókkal felszerelve. Azonban, miután egy olasz torpedó elsüllyesztette a dreadnought SMS Szent István-t, Horthy visszavonta az akciót. A háború további időszakában Horthynak sikerült nagyjából egyben tartania az osztrák flottát egészen 1918 október 31-ig, amikor az újonnan létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság erőinek meg kellett adnia magát.
Két háború közötti időszak és a hatalomra jutás
Miután az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett és a Habsburg ház trónfosztottá volt az első világhaborút követően, Magyarország egy összetett politikai intabilitási periódust élt át, melyet egymás követő forradalmak, idegen megszállások és területi bizonytalanságok határoztak meg. Az újonnan megalakult liberális kormány Károlyi Mihály alatt képtelen volt ellenállni a csehszlovák, román és szerb erők előrenyomulásának vagy kedvezőbb békefeltételeket kiharcolni az Antant erőktől. 1919 márciusában a Károlyi kormány megbukott és helyét a kommunista Magyar Tanácsköztársaság vette át Kun Béla vezetése alatt. Azonban a kormány gyors népszerűségi visszaesésének köszönhetően az anti-kommunista politikusok egy ellenforradalmat szerveztek, melynek keretein belül Horthy elfogadta a Nemzeti Hadsereg parancsnokságát.
1919 augusztusában a kommunista hatalom megszűnt, miután a román haderő megtámadta és elfoglalta Budapestet. Antant hatásra azonban a románok pár hónappal később kivonultak, így az ellenforradalmi kormány az ellenőrzése alá tudta vonni a fővárost. Ezt a periódust a trianoni béke zárta le 1920 június 4-én, minek következtében Magyarország gazdasági ereje jelentősen visszaesett, elvágták a tengeri kijáratait, szétesett a nemzeti tekintélye valamint nagyjából egyharmadára zsugorította a háború előtti ország területét és népességét. Habár az elvesztett népesség alig egynegyede volt magyar ajkú, az új határvonalak nemigen követték a nyelvi határokat, ezzel etnikai konfliktusokat szülve. Magyarország szintén elvesztette a fa- és vasérc feldolgozóinak a 80%-át, nem hozhatott létre légierőt és a haderejében maximum 35,000 fő szolgálhatott.
Az ellenforradalom alarr Horthy Nemzeti Hadserege egy nagy politikai erőszakhullámért volt felelős, melyet Fehér Terrorként ismerünk. Ebben a periódusban a gyanúsan kommunisták, szocialisták valamint a zsik kínzásoknak és kivégzéseknek voltak kitéve. Bár a történészek vitatkoznak Horthy felelősségének a mértékéről, sokan egyetértenek abban, hogy tudott ezekről az attrocitásokról, de alig lépett fel ellenük egészen addig, amíg el nem kezdték veszélyeztetni és aláaknázni az újonnan létrejött konzervatív kormány törvényességét. A Fehér Terror fokozatosan visszaszorult, amint az új rezsim 1921-ben megszilárdult.
Magyarország nem törölte el a monarchiát, így Magyar Királyság név alatt lett újraalapítva. Habár a legtöbb konzervatív politikus elutasította a köztársaság eszméjét, az Antant hatalmak határozottan ellenálltak a Habsburg ház visszaállításának félve, hogy ez destabilizálná a háború utáni Közép Európát. Kompromisszumként Magyarország létrehozta a kormányzóság intézményét és 1920 márciusában elsöprő fölénnyel megválasztották Horthyt kormányzónak. Bár IV. Károly, a korábbi Habsburg király kétszer is megkísérelte visszaszerezni a trónt 1921-ben, mindkét kísérlet kudarcba fulladt, miután az Antant és a Magyar kormány is ellenezte eme törekvést. Mivel a lehetséges uralkodók mind népszerűtlenek voltak és Horthy nem is volt támogatva és ő maga sem fogadta el a trónt, a kormányzóság egy állandó intézménye lett a Magyar kormánynak, megengedve Horthynak, hogy az 1944-ben bekövetkezett eltávolításáig hatalmát gyakorolhassa.
Az 1920-s években Horthy szolgált államfőként, míg a miniszterelnök, Bethlen István (1874-1946) az új kormány megszilárditásának a feladatát vállalta magára. Habár gazdasági növekedés és politikai stabilitás köszöntött be, Magyarországon mégis kifejlődött egy autoriter parlamenti rezsim, mely ötvözte a konzervatív nacionalizmust, az antikommunizmust és legfőbb céljául a trianoni békeszerződés revízióját tűzte ki. A választójog korlátozottá vált, a kommunista szervezeteket betiltották, a politikai ellenzék pedig szorosan ellenőrizve volt igazgatási és választási intézkedések által. Igaz, Horthy ritkán avatkozott bele a kormány napirendi igazgatásába, mégis jelentős befolyást gyakorolt a miniszterelnök választásban, a külpolitikában és a hadügyben, kialakítva ezzel két háború közötti Magyarország autoriter-demokrata jellegét. Kortárs történészek gyakran mérsékelten népszerűnek tüntetik fel a kormányzóságát.
A második világháború előzményei
Az 1930-s évek folyamán a magyar külpolitika továbbra is a trianoni békeszerződés revíziójára összpontosított. A nácik 1933-s hatalomra kerülése után a fasizmus Magyarországon is nagy méreteket öltött, melynek során megalakult a Nemzet Akaratának Pártja, mely később a Nyilaskeresztes Párt lett. Ez azért történhetett meg, mert sok konzervatív politikus látva a nácik diplomáciai sikereit és a gazdasági fellendülést - olyan események által, mint a német haderő kibővítése és a Rajna vidék katonai megerősítése - párhuzamot húzott és meglátták a Magyarország saját, trianon revíziójához vezető lehetséges utat. Horthy maga a kortársai által nem volt fasisztaként jellemezve, mégis ambivalens módon működött együtt olyan nyíltan fasiszta politikusokkal, mint Gömbös Gyula miniszterelnök.
Ebben az időszakban Horthy szoros kapcsolatokat alakított ki Adolf Hitler és Benito Mussolini fasiszta vezérekkel, akikben azokat az európai erőket látta, melyek támogatták a magyar területi revíziókat és a titkos újrafegyverkezést is. Azonban Horthy továbbra is együttműködött olyan Antant országokkal, mint Franciaország, Jugoszlávia vagy Románia. Az 1938-s bledi egyezmény értelmében a trianoni békeszerződést úgy módosították, hogy minden katonai korlátozást hatályon kívül helyezzenek, teret engedve ezzel Magyrországnak egy nagyobb haderő és a légierő létrehozására. Ez az egyezmény jelentette a háború utáni katonai berendezkedés első jelentős nemzetközi felülvizsgálatát.
Miután a Náci Németország bekebelezte a Szudéta vidéket 1938 októberében, Magyarország felhasználta a német és olasz közvetítést, hogy bebiztosítsa az első bécsi döntést. Az etnikai határok feljavítása ürügye alatt ez a döntés átadta dél-szlovákiát - egy régió, ahol túlnyomórészt magyarok éltek - Csehszlovákiától Magyarországnak. Habár Horthy nem kívánt részt venni Csehszlovákia Hitler általi elfoglalásában 1939 márciusában, mégis engedélyezte a szomszédos Kárpátalja elfoglalását és Magyarországhoz csatolását. Miután a Náci Németország megtámadta Lengyelországot 1939-ben, Horthy és a nemrég kinevezett miniszterelnök, Teleki Pál (1879-1941) a formális semlegesség irányelvét fogadta el, továbbra is a területi revízióra fókuszálva diplomácián keresztül.
Franciország 1940-s megszállása után, Magyarország megújította a területi követeléseit Erdélyre nézve Romániával szemben. Német és olasz közbenjárással a második bécsi döntés alapján észak-erdély Magyarországhoz került 1940 augusztusában. Bár a régió etnikailag kevert volt, a határon túli magyarok nagyhányada itt élt és Magyarországon belül Erdély elvesztése volt az egyik legnagyobb igazságtalanságként kezelve. Ahhoz, hogy továbbra is biztosítva legyen a német támogatás a jövőbeni területi törekvésekben, Horthy kormánya csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez 1940 novemberében, így Magyarország formálisan a Tengelyhatalmak szövetségese lett.
Magyarország Németországgal való formális szövetsége ellenére Horthy és a konzervatív kormány egy korlátozott semlegességi politikát folytatott és mepróbálta megtartani a megszerzett területeket. Ez az egyensúlyozgatás nagyon bonyolult lett, miután Németország kiterjesztette befolyását szinte egész Európára és Magyarország egyre inkább ki lett szolgáltatva a német politikai és gazdasági támogatásnak. Miután egy Szövetségesek-párti puccs Jugoszláviában kiváltotta Hitlerből 1941-ben az ország invázióját, Németország követelte Magyarország részvételét a hadjáratban és miután területeket és újra tengeri kijáratot ígértek, Horthy engedélyezte a támadást.
Szembesülve a Magyarország és Jugoszlávia közötti nemrég aláírt örök barátsági egyezménynek a földbetiprásával, Teleki 1941 április 3-n öngyilkos lett abban a hitben, hogy Magyarország feláldozta a saját becsületét és függetlenségét. Helyét Bárdossy László és az ő németbarát tábora vette át, így Magyarország hivatalosan is megszűnt semlegesnek lenni. A németek Szovjetunió elleni inváziója alatt, mely Barbarossa Hadművelet kódnév alatt június 22-n lépett hatályba, Horthy támogatta a magyar hadüzenetet a Szovjetunió ellen. Azonban egészen 1941 decemberéig nem volt hivatalos hadüzenet Magyarország és a Szövetségesek között.
A második világháború alatt
Habár Horthy nem játszodt semmilyen fontos szerepet a keleti fronton a második világháború alatt, a politikai befolyása Magyarországon belül mégis nagyon erős maradt. Nyílt antiszemitaként a kormányzása alatt jónéhány antiszemita törvény életbe lépett, különösen 1938 és 1942 között. Ezek korlátozták a magyar zsidók szociális, gazdasági valamint foglalkoztatottsági szabadságát. Bár Horthy ellenezte Hitler népirtó politikáját és korábbi követeléseit a zsidó deportálások iránt, a kormánya mégis felelős néhány mészárlásért és háborús bűnért szerte az elfoglalt Európában. Ezek közé tartozik kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás 1941 augusztus 27-n és az újvidéki vérengzés 1942 januárjában.
Habár elsődleges források szerint Horthy eredetileg lelkesedett a Szovjetunió elleni háború iránt, 1942 korai szakaszára azonban nyílvánvalóvá vált, hogy Horthy távolságot akar tartani Magyarország, Németország és a háború között. Leváltotta Bárdossy László miniszterelnököt és mérsékeltebb Kállay Miklósra 1942 március 9-n és hátsóajtós tárgyalásokba kezdett a Szövetséges képviselőkkel. 1942 augusztus 20-n a lelkesedése tovább apadt, amikor István, a fia - egy vadászpilóta és kormányzóhelyettes - harcban elesett.
[iamge:18673]
A sztálingrádi csatában, 1943 februári tengelyhatalmi veresége és a második magyar hadsereg elvesztése után, Horthy újfent megtagadta Hitler parancsát, aki 800,000 magyar zsidó deportálását és kivégzését követelte. Továbbá engedélyezte a titkos tárgyalásokat a Szövetségesekkel a fegyverszünet érdekében. Félve, hogy Horthy megadja magát a Szovjeteknek, 1944 március 19-n a nácik megkezdték a Margarethe hadműveletet, mely során Horthyt egy salzburgi konferenciára csalták, mialatt a német csapatok megszállták Magyarországot. Ez a meglepetés annyira váratlanul érte mind a magyar kormányt, mind a hadsereget, hogy egyik sem állt ellen.
Bár Horthy kormányzó maradhatott, a hatalma erősen le lett korlátozva és a nácik leváltották a politikusokat olyan személyekre, akik hűek voltak hozzájuk, így lett az új miniszterelnök a nácibarát Sztójay Döme. A német megszállás után a náci és a nyilaskeresztes erők megkezdték a hatalmas méreteket öltő magyar zsidók deportálását is. A német megszállás előtt 1944-ben nagyjából 63,000 magyar zsidó esett áldozatul. A háború végére ez a szám elérte az 560,000-t.
Puccs és számüzetés
A vörös hadsereg Magyarországra való közeledtével, Románia összeomlásával 1944 augusztusában és a világi vezetők tiltakozásával a magyar zsidók kivégzése ellen, Horthy megkísérelte újra megszilárdítani a politikai pozícióját. 1944 augusztus 29-n eltávolította a náci szimpatizáns tisztségviselőket, mint Sztójay Dömét és helyére a konzervatív Lakatos Gézát iktatta be. Horthy megállította a zsidó deportálásokat és újra elkezdett tárgyalni a Szövetségesekkel is. Október 15-n bejelentette, hogy megszületett egy fegyverszüneti egyezmény a Szovjetunióval és megparancsolta a magyar hadseregnek, hogy adja meg magát.
Bár Horthy zsidó deportálásokat leállító intézkedését követően csend honolt, a náci erők számítottak a fegyverszünetre és azonnali hatállyal, 1944 október 15-n belekezdtek a Panzerfaust hadműveletbe, hogy eltávolítsák Horthyt a hivatalából. Elrabolták az egyetlen életben maradt gyermekét, ifj. Horthy Miklóst és Németországba vitték, hogy túszként használhassák. Német és nyilaskeresztes katonák törtek be a budai várba és Horthyhoz fegyvert szegezve kényszerítették őt a lemondásra, Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezérének a javára. A zsidó kivégzéseket azonalli hatállyal újraindították és Horthy a családjával együtt Bajoroszágba került, házi őrizet alá. Németország 1945 május 7-i megadását követően Horthy kiszabadult, majd az amerikai erők vették őrizetbe.
Bár a jugoszláv és a magyar kommunista vezérek követelték Horthy háborús bűnök miatti bíróság elé állítását, az amerikai diplomaták és Sztálin végül nem emeltek vádat ellene. A nürnbergi perben tett eskütétele után Horthy és családja hivatalosan szabad volt. Magyarországra nem térhetett vissza az újonnan alakult kommunista kormány miatt, így kénytelen volt számüzetésbe vonulnia a portugáliai Estorilba. Legfőképp adományokból élt, melyeket amerikai diplomaták, magyar zsidók, más száműzöttek valamint XII. Piusz pápa juttatott neki. A hátralevő életében az emlékiratait írta egészen 1957 február 9-n bekövetkezett haláláig.
Vitatott hagyaték
Mára Horthy Miklós egy megosztó személyisége lett a magyar történelemnek. Egyfelől a támogatói elismerik az olyan érdemeit, mint a politikai stabilitás restaurálása az egymást követő forradalmak után 1918 és 1920 között valamint Magyarország trainoni békeszerződés felülvizsgálatára irányuló törekvéseinek a vezérszerepi vállalását. Azt is elismerik, hogy próbálta minél tovább távol tartani a holokausztot Magyarországtól, a pragmatikus megközelítés alkalmazását a külügyek terén a náci megszállás alatt álló Európában és Magyarország kivonására való megkísérlését a tengelyhatalmak szövetségéből a második világháború végső, véres szakaszában.
Másfelől a kritikusok hangsúlyozzák a tekintélyelvű uralmát, kormánya zsidóellenes törvényeinek elfogadását és Magyarország náci Németországgal kötött szövetségét. A kritikusok Horthyt teszik felelőssé a magyar zsidók százezreinek üldözéséért és deportálásáért az 1944 utáni holokauszt idején, valamint a magyar katonák által elkövetett háborús bűnökért is szerte az elfoglalt Európában. Ennek következtében Horthy hagyatéka továbbra is történelmi és politikai viták tárgyát képezi mind Magyarországon, mind nemzetközi szinten.
Az 1989-es magyar rendszerváltás után Horthy földi maradványai át lettek szállíttatva a családja által Portugáliából és 1993-ban a szülővárosában, Kenderesen újratemették. Bár több, mint 10,000 ember vett részt a ceremónián, ez a nap nagy volumenű tüntetésekkel is járt Budapest utcáin. 2013 novemberében szobrot avattak Horthyról egy budapesti református templomban, mely esemény szintén vegyes fogadtatást kapott.
