---
title: A Pearl Harbor elleni támadás: Miért lépett be az Egyesült Államok a második világháborúba
author: Mark Cartwright
translator: Gere Sámuel-István
source: https://www.worldhistory.org/trans/hu/2-2954/a-pearl-harbor-elleni-tamadas/
format: machine-readable-alternate
license: Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike (https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/4.0/)
updated: 2026-08-10
---
# A Pearl Harbor elleni támadás: Miért lépett be az Egyesült Államok a második világháborúba
_Írta: [Mark Cartwright](https://www.worldhistory.org/user/markzcartwright/)_
_Fordította [Gere Sámuel-István](https://www.worldhistory.org/user/samuelgere)_
Egy japán hordozókból és repülőgépekből álló erő megtámadott egy amerikai tengerészeti bázist Peal Harborban, O'ahuban, Hawaii államban 1941 december 7-n, belerángatva ezzel az Egyesült Államokat a második világháborúba (1939-45). A meglepetésszerű támadásban, mely még a hivatalos hadüzenet előtt történt, 3500 fő vesztette életét, valamint harcképtelenné tett 18 hajót, melyek közül nyolc csatahajó volt. Szerencsére az amerikai repülőszállítók nem voltak Hawaii közelében a támadás pillantában, megóvva ezzel rengeteg létfontosságú ellátmányt és javításhoz szükséges felszerelést. Ennek következtében az amerikai tengerészetnek végül sikerült talpra állnia. Japán, aki 1942-re már szinte egész Dél-Kelet Ázsiát birtokolta, lassanként vissza lett szorítva a saját szigeteire a csendes-óceániai háború alatt. 1945 augusztusában meg is adta magát, miután ledobtak rájuk két atombombát. Az Egyesült Államok ezzel végső bosszút vehetett.
[  A USS West Virgina, Pearl Harbor, 1941 U.S. Navy, Office of Public Relations (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/19470/the-uss-west-virginia-pearl-harbor-1941/ "The USS West Virginia, Pearl Harbor, 1941")### A Japán birodalom
1941 végére Japán katonai kormánya elfoglalta Mancsúriát, Formosát (mai Taiwan), Koreát, a kínai partszakasz egy részét és Francia Indokína északi területeit (mai Laosz, Kambodzsa és Thaiföld részei). A japán terjeszkedés 1939 nyarán visszaesett, miután szovjet csapatok vereséget mértek rájuk Mancsúria és Külső-Mongólia határvidékénel. A japán hadsereg egy 18000 fős veszteséget könyvelhetett el a nomunhani csata után (más néven Khalkhin Gol). Ezt a vereséget a japán tengerészet egy újabb érvként tudta felhozni annak érdekében, hogy Japán inkább a Csendes-Óceán régiói felé terjeszkedjen.
Japán terjeszkedési törekvései hatalmas mennyiségű nyersanyagot igényelt, melyekkel Japán egyszerűen nem rendelkezett és nem is tudták őket megvásárolni sem. Az Egyesült Államok embargót vezetett be az olajra, gázolajra, vasércre, szénre, rézre, acélra, ólomra, ónra, gumira és nikkelre, mepróbálva előidézni Japán kivonulását Kínából és védve az amerikai érdekeket olyan helyeken, mint például a Fülöp-szigetek. Brit Malaya és Holland Kelet-India (mai Indonézia) szintén korlátozta az olajkereskedést Japánnal. A japán pénzügyi eszközök az amerikai bankokban le voltak fagyasztva, ezzel is hozzájárulva Japán korlátozásához az olajkereskedelemben. Így 1941 közepére Japán úgy érezte, hogy ezeket a forrásokat hódítások által kell megszerezze.
1941 áprilisában megszületett egy szovjet-japán meg nem támadási egyezmény, minek következtében Japán a birodalmának dél fele terjeszkedésére tudott koncentrálni. 1941 júliusában Japán megtámadta Indokína déli részét, majd 1941 december 1-én a Japán kormány úgy döntött, hogy hadüzenetet küld az Egyesült Államoknak, Nagy-Brittaniának és Hollandiának. A Japán katonai kormány úgy érezte, hogy ezek az államok előbb-utóbb úgyis hadüzenetet küldtek volna nekik, látva a terjeszkedésüket a csendes-óceániai térségben, még inkább az olajban gazdag Brit Malaya és Holland Kelet-India ellen intézett támadás miatt. Egy támadás az amerikaikkal szövetséges Nagy-Britannia és Hollandia ellen biztosan előídézte volna az Egyesült Államok belépését a háborúba.
[  A Birodalmi Csendes-Óceáni Területek térképe, 1939 Emok (CC BY-SA) ](https://www.worldhistory.org/image/21959/map-of-imperial-pacific-territories-1939/ "Map of Imperial Pacific Territories, 1939")Reményeik szerint, az Egyesült Államok haditengerészete elleni megelőző csapás lehetővé tette volna Japán számára, hogy uralja a második világháború hadszínterét. Rendkívül fontos volt, hogy minél több amerikai hajót el tudjanak pusztítani, hiszen a japán haditengerészet nem vehette fel a versenyt az őket létszámban jóval felülmúló amerikai haditengerészettel és a sokkal erősebb ameriakai gazdasággal szemben hosszútávon. Yamamoto Isoroku Tengernagy (1884-1943), az egyesített flotta főparancsnoka egy támadási tervet dolgozott ki. Egy nagy repülőgép-anyahajó kötelék titokban felhajózna Pearl Harbor, Hawaii közelébe, ahol az amerikai csendes-óceániai flotta székhelyelt. Ezután japán repülők az újonnan kifejlesztett torpedókkal elsüllyesztenék az amerikai anya- és csatahajókat, míg azok még mindig a kikötőben horgonyoznak.
### A hawaii haditengerészeti bázis
Az Egyesült Államok már 1898 óta birtokolta a Hawaii szigeteket, viszont a haditengerészeti bázist csak 1940 elején kezdték ott kiépíteni. A pearl harbori csendes-óceániai flotta, amely nagyjából 100 hajóból állt össze Husband E. Kimmel ellentengernagy (1882-1968) parancsnoksága alá volt helyezve. A másik jelentős amerikai jelenlét a Csendes-Óceánon a Fülöp-Szigeteken volt, melyet a japán aggresszió legvalószínűbb célpontjának tekintettek. Ez a feltételezés, mely a legésszerűbbnek tűnt, földrajzi alapokon nyugodott. A Fülöp-Szigetek mindössze 200 merföldre (320 km) voltak formosai japán bázisoktól, míg Pearl Harbor körülbelül 3400 mérföldre (5500 km) feküdt Japántól. Az amerikai hadseregnek szintén nem volt tudomása arról, hogy a japánok kifejleszettek egy olyan torpedót, mely a sekély vizekben is jól működött, tehát úgy gondolták, hogy Pearl Harbort nem lehet repülőkkel megtámadni. Emiatt a kikötő nem volt felszerelve semmilyen torpedó elleni hálóval. Úgy gondolták, hogyha a bázist meg is támadnák, az egy szabotázsakcióban lenne kivitelezve, nem pedig egy közvetlen összecsapásban.
### A Japán hordozóegység
A japán hordozóegységnek Chuichi Nagumo altengernagy (1877-1944) volt a parancsnoka. Hat repülőgép-anyahajóból (melyből kettő egy-egy csatahajóból és egy cirkálóból lett átalakítva), két csatahajóból, két nehézcirkálóból, egy könnyűcirkálóból állt össze, valamint egy védőkíséretből, mely kilenc rombolót, nyolc üzemanyagszállítót, három tengeralattjárót és néhány támogató hajót tudott a sorai között. A repülőgépeket Mitsuo Fuchida kapitány (1902-1976) irányította, aki maga is a támadás első hullámában repült.
[  A japán Akagi repülőgépszállító-anyahajó Japanese Navy (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/20098/japanese-aircraft-carrier-akagi/ "Japanese Aircraft Carrier Akagi")A hordozóegység hajói november második és harmadik hetében hagyták el a kurei bázist. A hajók nagyon szigorú rádiócsendet tartottak, hogy az ellenség ne tudja lehallgatni őket, valamint kerülték a fő hajózási útvonalakat. Az egység parancsot kapott, hogy foglalja vagy süllyesszen el minden olyan szembejövő hajót, mely elárulhatta volna Csendes-Óceánon való átkelésüket.
Kimmel felderítő repülőgépeket küldött ki Pearl Harborból december első hetében, azonban nem volt elengendő forrása ahhoz, hogy minden irányba küldhessen járőröket. Kimmel egy olyan felderítési ívre összpontotsított, amely a délnyugatra fekvő Marshall-szigeteket fedte le, mely a legközelebbi japán terület volt. A japánok azonban északi irányból közelítették meg Hawaiit.
Az amerikai katonai hírszerzés, mely már jó ideje fogott el és fejtett meg japán kódolt üzeneteket, tisztában volt vele, hogy valamiféle japán hadművelet már folyamarban volt. Ezekben a kódolt üzenetekben még Pearl Harbor is szóba került, nevezetesen egy, a honolului japán konzulnak küldött utasításban, mely arra irányult, hogy kémekkel derítsék fel, mely hajók, melyik kikötőrészben tartózkodnak, ám ezt az információt soha nem továbbították a hawaii bázisra.
275 mérföldre (450 km) Hawaiitól, még mindig felfedezetlenül a japán. repülőgépek elhagyták anyahajóikat december 7-n, vasárnap, reggel 6:00-kor. A japán diplmaták azt tervezték, hogy aznap délután 1 órakor hivatalos hadüzenetet nyújtanak át Washingtonnak, ám egy késedelem miatt, melynek oka feltehetően az volt, hogy a fordítóiroda nem ismerte fel a helyzet súlyosságát, a hadüzenet átadására már csak *azt követően* került sor, hogy a támadás híre eljutott az amerikai elnökhöz.
[  Pearl Harbor madártávlatból US Navy (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/21960/aerial-view-of-pearl-harbor/ "Aerial View of Pearl Harbor")### A támadás
Az első támadási hullámban 40 torpedóbombázó, 51 zuhanóbombázó és 43 vadászrepülőgép vett részt. Ezt követte egy második, nagyobb támadási hullám 54 bombázóval, 78 zuhanóbombázóval és 36 vadászrepülőgéppel. Ugyanakkor 16 tengeralattjáró közelítette meg a kikötőt, melyek közül öt törpe-tengeralattjárót is szállított. Az egyik tengeralattjárót hajnali 3:45-kor észlelték, ám senkit sem értesítettek, aki érdemben intézkedhetett volna, egészen addig, amíg három órával később egy, a Pearl Harborhoz vezető utat örző romboló el nem süllyesztette. Mint kiderült, a tengeralattjárók által való támadás teljes kudarcot vallott. A pusztító rombolás a levegőből szállt alá. Reggel 6:45 és 7:00 között az amerikai radarok kiszúrták az első japán repülőt. Újból, ez a jelentés is figyelmen kívül lett hagyva a repülőgépek identitásának tisztázatlansága miatt, mivel néhány amerikai B-17 bombázó jelenlétére szintén számítottak a térségben azon a reggelen.
Mivel úgy gondolták, hogy Pearl Harbor nem lesz légitámadás áldozata, a bázis légvédelmi ágyúi nem voltak megfelelően ellátva lövedékekkel. Emellett, a sziget hadseregparancsnoka, Walter Short altábornagy (1880-1949) szándékosan összevonta a repülőgépeket a szárazföldön és fegyvertelenül hagyta őket, hogy jobban megóvhassa azokat a szabotázsakciótól. Hasonlóképpen, a tengerészeti védelem nem volt felkészítve egy légitámadásra. Csak minden negyedik ágyu volt kezelve és minden tartalék lőszer el volt zárva. Ahogy a japán repülőgépek közeledtek a kikötőhöz azon a reggelen, a hajókapitányok egyharmada és a tisztek nagyhányada a szárazföldön tartózkodott.
Az első japán alacsonytámadó torpedóvető és zuhanóbombázó repülőgépek reggel 7:55 körül csaptak le a hajókra és a különböző repülőterekre. Az amerikai védelem egyáltalán nem válaszolt. Fuchida el tudta küldeni a *Tora, tora, tora* ("Tigris, tigris, tigris) rádiójelet Nagumonak, a kódot, mely által tudták, hogy a teljes meglepetést sikerült elérni.
[  Mitsubishi A6M Henry Sakaida (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/19469/mitsubishi-a6m-zero-fighters/ "Mitsubishi A6M "Zero" Fighters")A meglepetés ereje onnan is meglátszik, hogy sokan akkor sem hitték el Pearl Harborban, hogy a támadás megtörténik, mikor a bombák már le voltak dobva. Ken Murray hadnagy, amerikai törzstiszt így emlékezik:
> A támadásról akkor szereztem tudomást először, amikor a lehulló bombák hangjára és a körülöttünk dübörgő repülőgépek zajára ébredtem. Kiszaladtam és azonnal láttam, hogy japán gépekről van szó, mellettem pedig ott állt egy férfi, aki megjegyezte: "Te jó ég, ez aztán igazinak tűnik, nemde?"... Történetesen a főparancsnok, Kimmel admirális mellett álltam és komor arccal figyeltük a pusztítást. Egyszercsak felnyúlt és letépte a rangját jelző, négycsillagos vállapjait...
> (Holmes, 200)
A célpontok, melyeket a japán katonai hírszerzés jelölt ki a pilóták számara, könnyen kiszúrhatóak voltak a tiszta vizen. A pilóták azt a parancsot kapták, hogy ne dobjanak le torpedót, csak akkor, ha biztosak voltak a találatban. Reggel 8:25 körül japán hagyományos bombázók nagy magasságból ledobták bombáikat. A torpedóvetők és zuhanóbombázók második hulláma azután reggel 8:55 és 9:15 között csapott le. A második hullámra elszánt tüzeléssel tudtak válaszolni a légvédelmi ágyúk és amerikai pilóták egy csoportja, akik időközben fel tudtak szállni a káosz közepette. A támadás második hulláma ráadásul meg kellett küzdjön a megsebzett hajókból felszálló füstfelhőkkel is. A támadsnak 9:45-re vége lett. Nagumo úgy döntött, hogy nem küldi be az eltervezett harmadik hullámot is, számítva az eltűnt repülőgéphordozók ellentámadására.
[  Csatahjósor a Pearl Harbor elleni támadás alatt, 1941 Unknown Photographer (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/19471/battleship-row-during-the-battle-of-pearl-harbor-1/ "Battleship Row During the Battle of Pearl Harbor, 1941")### Halálos áldozatok száma és az okozott kár
A japán különítmény végül 18 hajót süllyesztett el vagy sebesített meg súlyosan. Hat csatahajó süllyedt el, a maradék kettő pedig súlyosan megsebesült. Ezek a hatalmas hajók szabályosan voltak felsorakoztatva "csatahajó sorban". Az *Arizona* csatahajó a legszörnyűbb tragédia helyszíne volt: felrobbantak az orr-részben levő lőszerraktárai, a legénység 1103 tagja pedig azonnal életét vesztette vagy vízbe fulladt, miközben a kettétört hajó elsüllyedt. Richard Fiske tengerészgyalogos, az egyik szemtanú, aki USS *West Virgina-*n szolgált, így emlékezett:
> Láttam, ahogy az *Arizona* felrobban és a hajóról valósággal mint az eső, estek alá a tengerészek. Abban a pillanatban még nem voltam megijedve, mert el sem tudtam képzelni, hogy mindez velünk történik: egyszerűen nem tűnt valóságosnak, olyan volt, mint egy rémálom. Csak később fogtam fel a történtek súlyát, mikor kiúsztam a partra és rádöbbentem: Istenem, háborúban vagyunk.
> (Holmes, 201-2)
Három roomboló, három cirkáló és négy másik hajó szintén elsüllyedt vagy megsérült. 164 amerikai repülőgép semmisült meg és további 128 megsérült. 2403 fő, szolgálatban levő katonák és civilek vesztették életüketm valamint 1178 fő sebesült meg. A japán erők mindössze 29 repülőgépet vesztettek el és hat tengeralattjárót, melyek nagyrésze könnyen pótolható törpe-tengeralattjáró volt. 64 japán katona vesztette életét a támadás alatt. A japán hordozóegység december 23-n épségben tért vissza Japánba.
[  A felborult USS Oklahoma, Pearl Harbor US Navy (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/21915/capsized-uss-oklahoma-pearl-harbor/ "Capsized USS Oklahoma, Pearl Harbor")A támadás egy megsemmisítő csapás volt, viszont döntő fontossággal a jövőbeni hadműveletek szempontjából a két amerikai repülőgép-anyahajó, az *Enterprise* és a *Lexington* éppen hadgyakorlaton voltak a támadás pillanatában. A japánok úgy gondolták, hogy négy anyahajó lesz, amit támadniuk kell, viszont a *Hornet* és a *Yorktown* az Atlanti Óceánon tevékenykedtek decemberben. Egy másik mentő körülmény volt még, hogy a hadiflotta nehézcirkálói is épp hadgyakorlatoztak.
A bázis mintegy 4,5 millió hordónyi üzemanyagot tartalmazó raktárai, a lőszerkészletek, a javítóműhelyek, a szárazdokkok és a tengeralattjáró-bunkerek mind átvészelték a támadást, így Pearl Harbor továbbra is működőképes maradt. Talán ezek lettek volna a támadás visszavont, harmadik hullámának célpontjai. Nagy szükség volt az üzemanyagra és a javítási kapacitásra, mivel a viszonylag sekély víznek köszönhetően az elsüllyedt vagy megrongálódott hajók közül, három kivételével, mindegyiket ki tudták emelni és végül vissza tudták őket állítani az aktív szolgálatba.
Pearl Harbor egy katasztrófa volt az Egyesült Államok számára, de sokkal rosszabban is alakulhattak volna a dolgok. Ha sikerült volna elsüllyeszteni a repülőgép-anyahajókat, az amerikai haditengerészet kénytelen lett volna visszavonulni az Egyesült Államok szárazföldi területeire. A támadás egy elsöprő taktikai győzelem volt Japán számára, viszont nem egy stratégiai győzelem. Az amerikai haditengerészet képes volt folytatni a harcot, a meglepetésszerű támadásnak tekintett akció pszichológiai hatása pedig arra sarkallta az amerikai közvéleményt, hogy teljes mértékben támogassa az Egyesült Államok háborúba való belépését. Az elszántásg továbbra erősödött, amikor Németország és Olaszország hadüzenetet küldött az Egyesült Államoknak december 11-n.
[  A USS Arizona roncsai, Pearl Harbor US Navy (Public Domain) ](https://www.worldhistory.org/image/21914/wreckage-of-uss-arizona-pearl-harbor/ "Wreckage of USS Arizona, Pearl Harbor")### Következmények
Hat hivatalos vizsgálatot és egy kongresszusi vizsgálatot folytattak le a pearl harbori katasztrófa ügyében, hogy kiderítsék, mi siklott félre. A lemondásra kényszerült Kimmel és Short lettek a bűnbakok (bár később tisztázták őket), holott valójában a haderőn belüli rivalizálás és a kommunikációs baklövések okozták a kárt. Soha nem került napvilágra meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy amrikai tisztségviselők szándékosan hagyták volna megtörténni a támadást, hogy háborúba kényszerítsék az Egyesült Államokat. Arról sincs bizonyíték, hogy a brit katonai hírszerzés tudott volna a támadásról, mielőtt az megtörtént volna. Röviden, a japán támadás annyira vakmerő volt, hogy az esemény előtt senki sem tartotta lehetségesnek.
A Pearl Harbor elleni támadás nem a vége, hanem inkább a kiváltó oka volt a csendes-óceániai háborúnak (a japánok által Kelet-Ázsiai Nagy Háborúként emlegetve). A háború második napja is kedvezően alakult Japán számára, amikor egy légitámadás során megsemmisült az USAAF Luzon szigetén, a Fülöp-Szigeteken állomásozó 35 darab Fly Fortress repülőgépek zöme. Az Egyesült Államok válaszul hadüzenetet küldött Japánnak, Roosevelt elnök így nyilatkozott a Kongresszusnak: "Tegnap 1941 december 7-e, egy nap, mely örökre a gyalázat napjaként marad fenn" (Horner, 29).
Japán sok győzelmet aratott 1942-ben, mely által létrejött egy hatalmas japán enkláve Dél-Kelet Ázsiában, mely észak-déli irányban Mancsúriától Holland Kelet-Indiáig, valamint nyugat-keleti irányban Burmától (Myanmar) a Marshall-Szigetekig terjedt. A háború azonban olyan küzedelem volt, amelyet Japán hosszútávon nem nyerhetett meg a Szövetségesek egyesített erőforrásaival szemben, utóbbiak ugyanis messze felülmúlták Japánt az emberállomány, a fegyvergyártás és a technológia terén. Végül Japán vissza lett szorítva a saját szigeteire és a háború a japán nép számára pusztító következményekkel ért véget, amikor két atombomba lett ledobva Hiroshima és Nagaszaki városaira 1945 augusztusában.
#### Editorial Review
This human-authored article has been reviewed by our editorial team before publication to ensure accuracy, reliability and adherence to academic standards in accordance with our [editorial policy](https://www.worldhistory.org/static/editorial-policy/).
## Felhasznált irodalom
- [Dear, I. C. B. & Foot, M. R. D. *The Oxford Companion to World War II.* Oxford University Press, 1995.](https://www.worldhistory.org/books/0198662254/)
- [Holmes, Richard. *The World at War.* Ebury Press, 2007.](https://www.worldhistory.org/books/0091917514/)
- [Horner, David & O'Neill, Robert. *Second World War The Pacific.* Osprey Publishing, 2002.](https://www.worldhistory.org/books/1841762296/)
- [Liddell, Hart B. H. *History of the Second World War.* Perigee Trade, 1980.](https://www.worldhistory.org/books/0399504451/)
- [Marston, Daniel. *Pacific War.* Osprey Publishing, 2010.](https://www.worldhistory.org/books/1849083827/)
- [Smith, Carl & Laurier, Jim. *Pearl Harbor 1941.* Osprey Publishing, 2001.](https://www.worldhistory.org/books/184176390X/)
- [Smurthwaite, David. *The Pacific War Atlas 1941-1945.* Facts on File, 2000.](https://www.worldhistory.org/books/0816032858/)
- [Why did Japan attack Pearl Harbor?](https://www.iwm.org.uk/history/second-world-war/usa/why-did-japan-attack-pearl-harbor "Why did Japan attack Pearl Harbor?"), accessed 23 Jul 2026.
## A szerző
Mark Olaszországban élő történész, teljes munkaidejét írással, szerkesztéssel, kutatással és szerkesztéssel Érdeklődési körébe tartoznak a különböző művészetek a kerámia, az építészet, a különböző népek mitológiája és a civilizációk alapfilozófiájának feltárása. Mesterdiplomáját politikai filozófiából szerezte., ezen kívül mesterdiplomája van Politikai filozófiából és a WHE publishing igazgatója.
## Külső linkek
- [Why did Japan attack Pearl Harbor?](https://www.iwm.org.uk/history/second-world-war/usa/why-did-japan-attack-pearl-harbor)
- [Joint Committee on the Investigation of the Pearl Harbor Attack](https://www.senate.gov/about/powers-procedures/investigations/pearl-harbor.htm)
- [The Attack on Pearl Harbor](https://www.thenmusa.org/articles/attack-on-pearl-harbor/)
## Így idézd:
### APA
Cartwright, M. (2026, August 10). A Pearl Harbor elleni támadás: Miért lépett be az Egyesült Államok a második világháborúba. (G. Sámuel-István, Fordító). *World History Encyclopedia*.
### Chicago
Cartwright, Mark. "A Pearl Harbor elleni támadás: Miért lépett be az Egyesült Államok a második világháborúba." Fordította: Gere Sámuel-István. *World History Encyclopedia*, August 10, 2026. .
### MLA
Cartwright, Mark. "A Pearl Harbor elleni támadás: Miért lépett be az Egyesült Államok a második világháborúba." Fordította: Gere Sámuel-István. *World History Encyclopedia*, 10 Aug 2026, .
## Szerzői jogok
Beküldte: [Gere Sámuel-István](https://www.worldhistory.org/user/samuelgere/ "User Page: Gere Sámuel-István"), Megjelent: 10 August 2026. A szerzői jogi információkat kérjük, az eredeti forrás(ok)ban ellenőrizze. Az oldalon található hivatkozások felhasználási feltételei eltérőek lehetnek.